‘Ó szépséges Cicó! Ó Cicókám drága,
én módfelett szeretlek téged,
én téged,
én téged,
én módfelett szeretlek téged!‘
Edward Lear - író, grafikus, festő. Az angol nonszensz egyik alapítója. Több abszurd limerick szerzője.
| There was an old person of Dover, Who rushed through a field of blue Clover; But some very large bees, Stung his nose and his knees, So he very soon went back to Dover. |
Egy úr így szólt: „E város Dover-e? Gergely Ágnes fordítása |
A Bagoly és a Cicó.
A Bagoly a Cicóval tengerre szállt
egy csudaszép borsózöld bárkán,
mit megraktak mézzel s egy nagy zacskó pénzzel,
és siklott a sós habok árján.
A Bagoly egy dalt dúdolt - pengett gitárja -,
s a csillagos égboltra révedt:
‘Ó szépséges Cicó! Ó Cicókám drága,
én módfelett szeretlek téged,
én téged,
én téged,
én módfelett szeretlek téged!‘
‘Ó kérlek, dalolj, te délceg Bagoly!‘ -
szólt Cicó. - ‘Ó dalolj csak lágyan!
Már oly régen várom, hogy te légy a párom:
csak gyűrű kell, s teljesül vágyam!‘
Eveztek hát egy esztendőn át,
s hol a Piszkancsfák erdeje sűrű,
röffentés hallatszott, s láttak egy Malacot,
orrában volt egy szép gyűrű,
egy gyűrű,
egy gyűrű,
az orrában volt egy szép gyűrű.
‘E gyűrűt - nem ingyen, de három fityingen,
te jó Malac, megvesszük tőled!‘
S hogy gyűrűre leltek, hát egybe is keltek,
a Vadpulyka eskette őket.
És birsalmát ettek meg krumplikrokettet,
mit vaskéssel szétdaraboltak,
és kart karba öltve táncoltak körbe,
és nézték a partról a holdat,
a holdat,
a holdat,
és nézték a partról a holdat.
Havasi Attila fordítása
‘C was a lovely Pussy Cat;
its eyes were large & pale;
And on its back it had some stripes,
and several on his tail.‘
Aki Lear urat ismeri, boldog
Aki Lear urat ismeri, boldog.
Noha furcsa, morózus egy úr,
De a stílusa könnyed és oldott,
És olyan micsodákat is ír.
Bumfordi mimóza a lelke,
Nagy, krumplinyi orra veres,
Szétáll a szakállzata szerte,
Ábrázata rettenetes.
Van két füle, két szeme, ujja
(Ez utóbbinak összege tíz),
Most hallgat akárcsak a pulyka,
Rég dalla akárcsak a csíz.
Falain kötetek sorakoznak,
Egyebet csak a földre pakol,
Bár hordószámra borozgat,
Sose száll a fejébe a bor.
Barátja hivő és eretnek,
Cicája a Cirmos Elek,
Alakja felette kerekded,
Kalapja gyanús viselet.
Fehér köpönyegbe ha flangál,
Kiabálnak utána a kölkök:
‘Odasüss, az a vén hülye angol
Már hálóinget is öltött.‘
Könnyekre fakasztja a tenger,
Könnyekre fakasztja a rét,
A malomba saját maga rendel
Csokirákokat és piperét.
Ki nem állja a sört meg a kekszet,
Alig ért spanyolul, noha volt ott,
Míg napjai semmibe vesznek,
Aki Lear urat ismeri, boldog.
Varró Dániel fordítása
A Seprű, a Lapát, a Piszkavas, a Fogó
A Seprű, a Lapát, a Piszkavas, a Fogó
egy napon a parkba hajtott.
Csodaszép zeneszó, halihé, halihó,
ahogy egyszerre dalolt az ajkuk.
Mr. Piszkavas fennen a kocsiban ült,
és csattogott Mr. Fogó,
Miss Lapáton fekete ingváll feszt,
Mrs. Seprűn selyemviganó.
Halihé, halihó:
csodaszép zeneszó.
„Ó, Lapát! én magát - a Piszkavas szólt -
úgy imádom, akár a fényt!
Halihé, halihó, hogyha tetszik a szó,
adok önnek almalepényt!
Mikor érzékeny hangjával szenet kapar,,
beragyogja az életemet!
Milyen karcsú az alakja! szívembe mar!
szép orrtöve! térde kerek!
Halihé, halihó:
ugye, tetszik a szó?‘
„Ó, jaj! Mrs. Seprű! - zihált a Fogó -,
mert termetem hosszú és sovány,
s a lábam potyogó, halihé, halihó,
ön énrám még fittyet se hány?
Hah! Szépek közt legszebb, kit ellep a por,
ön nem hallgat rám, gyönyörű!
Hah! miért oly kegyetlen, mint egy szobor,
csak azért, mert festett nyelű?
Halihé, halihó!
Ön tűzrevaló!‘
Mrs. Seprű, Miss Lapát is zeng odafenn:
„Milyen képtelen ének-özön!‘
Szólt a Lapát: „Én azonnal fejbe verem!‘
Szólt a Seprű: „Én kiseprüzöm!‘
De a Kocsis már pedzi a vihar szelét,
és nagy sebesen hazahajt,
s még nem kerül le a tűzhelyről a tea,
hogy feledik nyomban a bajt.
Halihé, halihó -
hol a tegnapi hó?!
Gergely Ágnes fordítása
ITT még több.
Íme Edward Lear a festő.
